Amit megtanultam 2020-ban.

 

 Tulajdonképpen, nem tudom, hogy hálás legyek-e ezért az évért, vagy haragudjak rá. Na jóó...igazából tudom. Az ember azt hihetné, mennyire borzalmas volt...az volt, de ez jó! Mindjárt mondom miért, mert eddig elég rosszul áll a szénám magyarázat szempontjából.  

A bejegyzés VÉGÉN találod az összegzést...a többi rizsa. Szóval egyszerűen görgess le, ha a körítés nem érdekel. 

Bevezetésként, az év elég rosszul indult, kezdve a Szilveszter estével, este nyolcig egy kész szappanoperát lehetett volna forgatni, ami viszont utána következett, az nem éppen szokványos, de ezt talán máskorra hagyom. 

Meg lehet kövezni a következőkért, viszont engem az egész járvány helyzet hidegen hagyott, a szabályokat betartottam, ez pedig ennyiben ki is merült, nem tartott vissza semmiben, nem erről fog szólni ma a fáma. 

Most már elkezdem...RETTENTŐEN HÁLÁS VAGYOK ÉRTE, de  egyszerűen annyira borzalmas volt! 

Márciustól egészen júniusig online oktatás zajlott, ami alatt, leginkább a barátok hiányától, az egyedülléttől és a megsokasodott beadandóktól sokkal inkább előjött a DEPRESSZIÓM (Igen, ez egy valóban létező betegség, nem azért találják ki az emberek, mert unatkoznak) , amit néha nehezebb kezelni, néha pedig teljesen eltűnik, de sikerült, a családomnak és a befelé-figyelésnek köszönhetően visszaszorítani, ismét arra koncentrálni, amit szeretek, naplót írni, nem hazudni magamnak arról, ami engem nyomaszt. 

Egy eredményekben gazdag tanévet sikerült magam mögött hagynom,  az állandó könyvtárba járás, görcsölés, éjszakázások, az összes apró információ naplóba vezetése, mindent fejben tartani, alvás hiány, edzés, írás,  (amelyek összessége néha betegséghez vezetett, valószínűleg sokkal áthatóbb időbeosztással kivitelezhető lett volna, tehát ezen javítani kell, illetve a stressz levezetésén) megérte a fáradtságot, átvettem az ösztöndíjam, és akkor büszke voltam magamra. 

Majd meghalt a cicám, ami szintén kibillentett egy rövid időre. 

Elkezdődött a nyár...ami az eddigi évekhez képest sokkal szebb volt (egyik, ami miatt szebben fogok erre az évre gondolni) . Rengeteg helyen jártam, főleg egy számomra nagyon fontos személlyel, végre elkezdtem foglalkozni a természettel, a családommal, a testemmel, a spirituális fejlődésemmel. Edző táborba jártam, kikapcsolódhattam. 

Ismered a sztorit a kemény csajról, aki mindenkit aki szembejön vele egy csettintéssel visszautasít, senki nem elég jó neki...mert utája, ha valakivel nem lehet beszélgetni...ha csak ki akarják használni...ha tárgyként kezelik...ha nem azt kapja viszont, amit ő is adna? (Szia, ez vagyok én!)           Szóval én is. Maaaaaaaajd...jön a srác, aki...nagyszerűen kommunikál STOP okos STOP vicces STOP érzelmes STOP figyelmesen kezel STOP STOP STOP STOP! De már mindegy, az sem számít, hogy először találkoznak (randi jelleggel), de ő valamiért megtöri a páncélt.                                                            Talán nem is olyan különleges, csak ő látja így, és ez most nem is számít, mert a lány fejét totál elcsavarja. Aztán rengeteg-rengeteg szenvedést okoz, hiszen ő csak akkor ír a lánynak, ha éppen ittas állapotban van, unatkozik, vagy a volt barátnőjét siratja, ami elég szánalmas, a lány csupán egy b, vagy c, verzió lehet. 

Tudom, tudom, kit érdekel a magánéletem?! Viszont komolyan fontos, amit az ilyenekből pozitívan leszűrhetünk, ezeket pedig példákon keresztül tudom megmutatni. Bár nem hiszem, hogy olyat mondok, amit te vagy bárki más ne tudna...

A LÉNYEG PEDIG MOST JÖN:  

Komolyan én világ életemben hatalmas álmodozó voltam...elterveztem mindent, nagyon akartam, úgy gondoltam bekerülök oda, ahová vágyom, és szárnyalhatok, sikeres lehetek abban... majd elérkeztünk ahhoz a naphoz, amikor megmondták hová kerülök. Nem...nem oda ahová szerettem volna, igazán csak akkor fogtam fel, mikor hazaértem.                                                                                                               Azt éreztem tehetségtelen vagyok, nem hagynak kibontakozni, azt hittem tényleg ilyen rossz vagyok.     MAAAJD...anyukám hitt bennem, jobban mint én magamban, szerencsére...írt egy hoooosszúúú-hooosszúú levelet, amiben megkérdezte, miért így történt, hiszen ő ezt nem így látja.                                 Tudjátok, mi történt? "Félreértés." Véletlenül nem vették figyelembe, hogy abban is jó vagyok, amit csinálni szeretnék,  szóval fél év küzdelem két szék közé ragadva, csak azért, mert ez nem láthat napocskát, és valószínűleg a társaim ellenzését eredményezi felém, mert ők egy teljesen másik oldalát látják a dolognak. 

Ha, valaki nem áll ki értem, akkor soha nem derül ki, hogy nem vagyok rossz, soha nem derül ki, az igazság, és megfosztanak a jogomtól és szabadságomtól. 

Ezt követően jött még egy kudarc... Visszautasították egy pályázatra való jelentkezésemet, ahol két évvel ezelőtt eredményeket értem el. Az egészben ez a legidegőrlőbb.  

Ismét beköszöntött az online oktatás, amelyet sikerült DEPRESSZIÓMENTESEN átvészelni, lazán kezelni, odafigyelni a barátokra.  

Kivéve talán a legfontosabbra, elvesztettem egy nagyon fontos személyt, amely egyáltalán nem csak az én hibám, de nagy részben az enyém is, és sokkal többet kellett volna tennünk egymásért. 

Összegzés:

• Ha sokat dolgozol, TÉNYLEG DOLGOZOL...nem csak a füzet fölött görgeted az instát, eredményeket érhetsz el
• Ha időben kezded el a tanulást, minden egyebet, akkor nem futsz ki az időből: OSZD BE JÓL!
• A depresszióból igen is van kiút, mindig van jobb, mindig van egy pozitív nézet. 
• Szánj időt a regenerálódásra, a kikapcsolódásra, a fejlődés érdekében.  Tedd azt, amit szeretsz!
• Soha, de soha nem lehetsz opció, értékesebb vagy annál, minthogy b, verzió legyél egy kapcsolatban, ha az a, nem jön össze. 
• Ne fuss senki után, többet érdemelsz, mint egy részeg alakot, aki azért ír neked, mert unatkozik. 
• KOMOLYAN ÁLLJ KI MAGADÉRT, KÉRDEZD MEG, HOGY AZ MIÉRT ÚGY VAN, MONDD EL MIT SZERETNÉL, ÉS AZT, HOGY TE IGEN IS ÚGY GONDOLOD, AHOGYAN
• Ha valami nem sikerül, nem a világ vége, amint lehet próbád meg újra, és újra, amíg nem sikerül ismét, ha egyszer ment, megy többször is.
• Bízz magadban!
• Az emberek változnak, változik a véleményük, változik a személyiségük, körülményeik, nem feltétlenül rossz, ha valaki kilép az életedből
• Egyedül kell elindulnod az úton, a saját ösvényeden, saját utadon, saját elveid szerint, önállóan