Versek, amelyek a jegyzetek rejtekeiben lapultak...
Romlott szerelem
A másik azt visszahúzza.
Bánatos szívem érted virul, s él még mindig,
Gondoktól szenvedő lelkem megtagadja.
Egyszer szemem téged keres,
Máskor önmagát kutatja.
Lehet-e még szerelem, melynek önmagán
Süppedő, alattomos törmelék a múltja?
S, századszor is futnék feléd,
Századszor is újra, s majd újra.
De mit ér a csapdába zárt szerelem, ha
A gonosz, sötét tudat az elrablója ?
Elveszett a kulcs, s zárva
Az összes pitvar, kamra.
S, nem okoznék fájdalmat, ha
Századszor is megpróbálnám újra?
Szívednek nem zengne többé
Oly dallamosan húrja.
S, én maradnék végül, kinek
Elkopott az ujja.
(03.-04.01.)
Mulatság
Álmatlan éjszakákon át,
Ördögi táncot járva
Múlatom el az élet fájdalmát.
S, a rádióból halkan csorduló csöpögő
Zeneszó, halk húrokat pendít, s szárnyaló
Szívem feledni kívánja a fáradt kínt.
Majd mámoros boldogsággal,
Fejemet lassan párnámra téve,
Utazom a mennyei álom angyalával,
S vigyázunk, álmunkat a reggel ne érje.
(11. 07.)
Fiatal szerelem
Bárcsak ki tudnám fejezni jobban,
Hogy szívem, ismét lángra lobban.
S olykor mindent szeretnék, s
Mindig és örökké, oly lassan,
Hogy a pillanatot mélyen
Emlékezetembe zárhassam.
Máskor pedig, semmit sem
Kívánok, csak történjen gyorsabban.
Hogy szívedet csak is
Sajátomnak tudhassam.
(02.. 03.)
A gyermek
A gyermek mindig remél,
Szíve arany, nem riasztja vissza veszély.
Mindig mosolyog, mindig nevet,
Nem láttál még ily ártatlan lelket.
Fogja kezed, bízik benned,
Nem veszed észre, s vezet téged.
Csald elő a gyermeki lelkedet.
(03.29)
Hagyj!
Ó, ne is nézz rám kérlek,
Had felejtselek el végre téged!
Egykor talán azt hittem, szerelem
lesz s, sosem ér majd véget.
De ma már más fogja kezem
S én nem küzdhetek érted.
Ma már más csókol és más ölel meg
Pedig neked is volt rá esélyed.
(04.-)
Hullócsillag
Az egész estét kint töltöttem.
Hanyatt fekve a
Kemény pamlagon.
Te ott, én itt.
Együtt nézzük a csillagokat, gondolom.
Hiszen egy izzó fénysugár
Éppen nálad cikázott át
Gondolataimon.
(valahol június és augusztus között)
Sakk
Azt hittem én jó leszek,
Hogy majd mindent rendezek.
De már nem tudom, mit is érzek.
Engedjetek levegőhöz jutni kérlek!
Szemem csukva, kezem remeg,
Vaksötét éjben, egy pallón lépdelek.
Nem tudom kinek, mit, miért higgyek.
Csak megyek tovább előre, míg lehet.
Mattot adok, minden segélynek,
A palló végén majd felnevetek, tudván
Dicsőséggel vesztettem dicsőségemet.
Hisz eljátszottam minden esélyemet.
(09. -)
Ne hitegess engem
Nem akarok pótlék lenni,
Mikor mar téged a gyötrelem.
Nem kell nekem a csalfa vak szerelem,
Ne hitegess ily szavakkal engem.
Visszautasítottam ötvenet százat,
S, ha kell százegyedszer is újra megteszem,
Mert nem leszek viaszbáb, polcodon
Ékeskedő trófeagyűjteményedben.
S majdan, ha eljön értem
Az igaz szerelem,
Boldog leszek majd, de addig
Százegyedjére is újra megteszem.
(01.-)
Rózsa
A szirmok fáradtan hulltak a porba
Én azt hittem, majd jó leszek,
Nem esik bennem csorba.
De én is lassan elbukom, a saját
Magam által indított háborúban.
S, akkor ez legyen a síromra
írva: "Rózsa", mert az életem
Hervadó virágként dőlt romba.
(03.-)
Alma
A mi szerelmünk tiltott gyümölcs,
De én nem lépek a rossz útra
Nem tépem le, s nem
Ízlelem ajkaid ízét sem soha.
Minden, ami megtörtént
Csupán elménk sötétjének titka.
Ne írj nekem többet, ne is nézz rám,
S, ígérem én sem teszem soha!
(03.)
Kitartó vagy, ha eddig végig olvastad. Köszönöm! Legyen szép napod!
Nem is értem, eddig miért lapultak meg ezek a versek... Mindegyik fantasztikus! (De azt hiszem, a ,,Rózsa" a kedvencem... vagy a ,,Hagyj!" igazából mind teljesen elvarázsolt. :)
VálaszTörlés