TC.: XY
T.: A szívedet
Olykor ódákat zenghetnék hiányodról. Máskor meg egyenesen örülök az ölembe hullott hatalmas "szabadidőnek", amelyben persze néha magamat alig találom.
A múltkor azt reméltem hallod, amint igen feltűnően válaszoltam egy bizonyos kérdésre, bár valószínűleg nem tudod milyenre. A lényeg, hazudtam.
Aztán néha tényleg jobb így. Elviselem a magányt és a szabadságot. Valójában lételemem.
Önzőnek fogsz tartani.
Csak néha majdnem írok, mikor valami történik, mert szeretném tudatni. De meggondolom és inkább nem teszem. Mert nem tehetem.
Az érzéseimet féltem, de neked is vannak. Így, ha az enyémek nem olyanok, mint hiszem, azzal téged bántlak, azt hiszem.
Aztán meg igazad van...
Joggal vagy dühös. Na meg talán soha nem is érezted... Vagy van más, aki miatt érzed. Szóval, jól tetted. Bár jobb lett volna közölnöd, vagy kimutatnod haragod. De te nem vagy olyan, tudom jól.
Kicsit dühös voltam... ellentétben veled. Ne legyen bűntudatod, nem te tetted! Magamat féltettem, közben tiportam érzéseket.
Úgy döntöttem nem engedek. Hagyok magamnak időt és teret. Hogy majd egyszer szeretni tudjak, s szeretve legyek.
U.i.: Jól tetted, hogy nem adtad!
Légy boldog, Fanni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése