Régi jóbarát


 A lámpa fénye derengőssé teszi a
 Szobát, oly békés, oly szelíd és csendes
 Ez a hely, mint egy régi jó barát.
 A bútorok megkoptak itt-ott, s pókháló
 Fedi a huzatos ablak egy-egy sarkát.
 Annyi minden komor, s rossz dolog
 Nem döntötte meg oltalmát.
 Itt nem fújt a szél, ha köröttünk
 Zengtek-zúgtak a fák.
 S átvészeltünk minden
 Egyes álmatlan éjszakát.
 Boldoggá is tett oly sokszor,
 Mikor körbenézve megpillantottam
 Egy-egy réveteg emlékfoszlányt.
 S ez az egyetlen hely,
 Ahol szeretem a magányt.
 Ne hagyj el te szeleburdi,
 Oltalmazó, rendetlen jó barát!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A létezésről

Környezettudat- egészséges életmód-elfogadás önmagunk felé

Örvendezzetek igazak...