Régi jóbarát
A lámpa fénye derengőssé teszi a
Szobát, oly békés, oly szelíd és csendes
Ez a hely, mint egy régi jó barát.
A bútorok megkoptak itt-ott, s pókháló
Fedi a huzatos ablak egy-egy sarkát.
Annyi minden komor, s rossz dolog
Nem döntötte meg oltalmát.
Itt nem fújt a szél, ha köröttünk
Zengtek-zúgtak a fák.
S átvészeltünk minden
Egyes álmatlan éjszakát.
Boldoggá is tett oly sokszor,
Mikor körbenézve megpillantottam
Egy-egy réveteg emlékfoszlányt.
S ez az egyetlen hely,
Ahol szeretem a magányt.
Ne hagyj el te szeleburdi,
Oltalmazó, rendetlen jó barát!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése