Az út a boldogsághoz
Az utóbbi időben a blogom leginkább rólam szólt, bár mindig csak magam tudom felhozni példának, most egy kicsit talán mások számára is érdekes bejegyzéssel készülök, persze elkerülhetetlenek a saját dolgaim alapján létrehozott példák.Sokat gondolkodtam az életemen, meg úgy alapvetően az életen.
Nemrég hoztam egy számomra elég komoly döntést, azért fontos, hogy hoztam, mert ÉN tettem. Szabad akaratot hagytak hozzá. Tulajdonképpen a szüleim és én is azt tarjuk fontosnak, hogy boldogok legyünk az életben. Mivel nekik nem adatott meg, azt tenni az életben, amit ők szerettek volna, engedték azt választani, amit én szeretnék. Nem tudom jó döntést hoztam-e, ez majd egy idő után kiderül. Mire is szeretnék kitérni?
Fontos, azt tennünk, olyas valamit csináljunk, amihez kedvünk van, hiszen hogyan teljesíthetnénk jól, ha nem szeretjük,amit csinálunk és amiben élünk? Nem tudom.
A pénz nagyon fontos, kell ételre, ruhákra, tisztálkodási szerekre, házra, autóra, telefonra, és még sorolhatnám. Tényleg fontos. DE megéri egy olyan állást vállalni, ahol nem érzed magad jól, csak ezért, hogy sok pénzed legyen?
Tudom jól, sokat számít. Nagyon sokat.
Viszont számomra a boldogság fontosabb, hiszen, ha azt teszem, ami boldoggá tesz, azzal jól végzem, amit kell, talán ez miatt jobb leszek másoknál a munkámban, többet kereshetek.
Fontos, hagyjanak szabadon gondolkodni, dönteni, formálódni, hiszen, miként ismerhetnéd meg magad, ha folyton másokat követsz? Nehéz dolog megtalálni a kompromisszumot aközött, amit te akarsz és amit mások. Néha pedig nem is kell.
...
Kislány koromban imádtam templomba járni, valahogy elvarázsoltak. Aztán elmaradt. Már alig emlékszem valamire. Évekkel később pedig, mikor iskolát váltottam, akkor egy katolikus suliba kerültem. Ettől nem lettem hívő, de mindamellett, kissé visszafogtak, egy teljesen más oldalamat ismerhettem meg. Havonta egyszer misére jártunk, amitől hónapokig ki voltam borulva, végül is jót tett, türelemre tanított és figyelemre, néha ténylegesen volt értelme a prédikációnak.
Ezzel arra célok, szükségünk van korlátokra is.
...
Mielőtt az akkor még új iskolába kerültem volna, ismét össze hozott az élet-sors-kihogynevezi egy számomra nagyon fontos, rég nem látott személlyel. Akivel azóta is megrendíthetetlen és szoros a kapcsolatunk, mint régen.
Hiszek abban, hogy mindennek oka van, okkal bántottak, okkal jöttem el, újra találkoznunk kellett, jobban meg kellett ismernem magam, kultúrálódnom , barátokat szerezni, akiknek, annyi mindent köszönhetek, akik megtanítottak gondolkodni.
Hiszem azt, semmi nem véletlen. Ennek így kellett történnie.
Hogy megtaláljam az utat, amin járni szeretnék és, amin úgy érzem kell is, ahhoz keresztül kellett mennem ezen. Új dolgok megismerésén. Tudatlanul semmiben nem lehet hinni. A katolikusok szemszögéből láthattam Istent, és tanulhattam más vallásokról általuk, magam által is. A saját utam megtalálásához rengeteg szemszögből kellett látnom, azt, amit életnek nevezünk.
Megtaláltam azt, ami velem egyezik.
Érted-e? Önmagad megtalálásához szükséged van a választás szabadságára, szükséged van arra, hogy kipróbálj mindent, amit szeretnél. Ha megmondják mit csinálj, akkor sosem fogod tudni és meghallani, amit te szeretnél. Hinni sem lehet tudatlanul, meg kell ismerned a hitet mások szemszögéből, ez segít előrelépni, megtudni te mivel értesz egyet, mi áll közel hozzád. Ez által is közelebb kerülhetsz önmagadhoz.
...
Rengetegen visszahúzódunk a világ elöl, de az ember társas lény, ahogyan mondani szokás. Szükséged van mások megismerésére, magad megismeréséhez. Másoknak szüksége van rád, maguk megismeréséhez. Szükségetek van egymásra egymás megismeréséhez. Olyan csodálatos dolgok létrejöttéhez, mint a barátság, szerelem, család. Amelyek értelmet adnak, amelyekkel értelmet adhatsz az életnek. Különben száraz lenne és savanyú. Tanulhatsz tőlük, sokkal jobb énedet válthatják ki. Kell a barátság, hogy megtaláld önmagad valamilyen formában egy másik testben, kell a szerelem is, hogy olyasvalakit találj, aki kiegészít, kell a család, oltalmazzon.
Van valami, ami fura. Te is ÉSZREVETTED?
Háromféleképp hívjuk, de számomra mindegyik egyet jelent . A barátaim, a szerelmem(leendő), a szüleim, rokonok is a családom. Másképpen szeretjük őket, de mind fontosak, mind a család részei.
...
Hiszem, amit kapunk azt vissza is kell adnunk, adnunk is kell, hogy kapjunk és ez segíthet mindebben.
...
Szükséged van másokra, a saját szabadságodra, néha kompromisszumokra, a tanulásra, mégis ezt a rengeteg rizsát, hogy tudnám jobban leírni, mint: A fenébe is, tedd azt, ami jól esik és légy önmagad!
Sajnálom, ha esetleg nem értitek.
Kép:Mohamed Nohassi-Unsplash
Hirtelen nem tudom, mit írjak. Azt hiszem, ez a - fantasztikus - bejegyzésed megmozdított bennem Valamit. Tudom, hogy jól döntöttél, és remélem - neked köszönthetően - most én is jól fogok dönteni, és megtalálom a boldogságot, a szabadságot. A köszönöm ide kevés lenne, de köszönöm!
VálaszTörlésEz nagyon édes, köszönöm!
TörlésAbszolút egyetértek veled, mindenben, amit most leírtál! Sosem szeretnék már más lenni, mint, aki voltam, önmagam vagyok, úgy, ahogy és ezt szeretem én is annyira köszönöm! <3 Az ilyen bejegyzések tanítanak meg igazán élni és merni!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök neki, nagyon!
Törlés