Az utolsó osztálykirándulás


 Most nemigazán arról szeretnék beszélni, hogy hol voltunk és miket csináltunk, hanem inkább arról, milyen nyomot hagyott bennünk az utolsó közös osztálykirándulás.

 Mindig is nagyon szerettem az osztályomat és imádtam bejárni. DE ez tett igazán pontot a végére.
Úgy érzem itt értettük meg igazán egymást és bíztunk leginkább egymásban. Tudtunk beszélgetni és nevetni.

 Felvállaltuk egymás előtt magunkat a strandon és senki nem csinált ügyet senkiből. 
Mindegy volt, hogy reggel nyolckor pizsamában, kócosan és fura lehelettel mentél-e át reggelizni, teljes mértékben normális volt.

 A buszon nevettünk és játszottunk, szóbaelegyedtünk azokkal, akikkel eddig még nem beszéltünk, és nem volt kínos.  Az ellentétek elhalványultak, szinte etűntek.

 Megértettük tanárainkat, az osztályfőnökünket, aki végig jót akart nekünk és mindent ennek fényében tett, megszeretett minket, tudjuk, hogy neki is nehéz elválni.

 Annyira jó volt végre, hogy nem kellett semmi szempilla spirál, álmosoly, smink, szép ruha, mégis jónak éreztem magam. Ők nem tettek semmi különöset, mégis a legtöbbet adták, szeretetet, megszerettem magamat. Teljesen tisztában vagyok vele,hogyan nézek ki, mik a hibáim, de ettől függetlenül én is lehetek szép és nem kell hozzá hosszú lábú modellnek lennem.

 Annyira hihetetlenül jól éreztem magam, megtanították, hogy igen is, engem is lehet szeretni, lehetnek barátaim, akikkel jól érezthetem magam.
 Olyan osztályfőnököm, akihez TÉNYLEG fordulhatok, ha baj van, ha szólok neki, akkor nem kezd ki, nem rontja le a jegyeimet, segít nekem. Nem kérdezget rólam titokban.

Olyan osztálytársaim, akik nem bántanak, akik kérdeznek és elmondanak dolgokat, segítenek, ha nem tudok valamit. Nem pedig rágót dobnak a hajamba, nem szégyenítenek meg nyilvánosan, nem vernek meg, nem közösítenek ki.

 Olyan étel a menzán, amitől nem leszek rosszul, amit meglehet enni, mert ez is számít.
Egy valóságos csoda volt ez az osztály. Csoda. Soha nem éreztem magam ennyire kivételesen. Mert jó volt, jól éreztem magam, megláttam a különbséget, a szépet és ezért volt hihetetlenül nagy szerencsém, össze tehetem a két kezemet, azért,amit kaptam.

 Volt egy tanár, aki Istenem, ANNYI mindenben segített, amiért örökké hálával tartozom neki. Az utolsó napokban nagyon sok tanácsot kaptam tőle, amelyeket igyekszem megfogadni. Nagyon szép gesztus volt tőle mindaz, amit kaptam.

Azt érzem most lettünk AZ OSZTÁLY, kiteljesedett ez az egész.

KÖSZÖNÖK MINDENT 8A!

(Sajnálom a helyesírési hibákat)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A létezésről

 Változás. A nagy kerék csak forog. Ki tudja mikor áll meg, ha egyáltalán megáll. Aztán meg kitudja, hogy hol.  Nos én azért vagyok olyan, amilyen, mert ismertem ezt és ismertem azt, voltam ott, és igen, máshol is ez előtt.  Egymás és a helyzetek kollaborációi vagyunk.  Ragaszkodunk, ahhoz ami már elmúlt, ami van, és ami még el sem jött. Soha nem a pillanatnak élünk, sőt sajátmagunknak generált képzeletbeli problémákon aggódunk.  Talán eljön egy pillanat, ami után nem lehet ragaszkodni, nem lehet kötődni, szeretni, csak vagyunk magunkkal-magunknak, mert hát végtére is saját magad az egyetlen, aki elkísér életed végéig.  Talán minden megromlott dolgot megjavulttá lehetne tenni, csak mi sem akarjuk igazán.  Sőt mondok jobbat, már az előtt tudod, hogy összetörik a szíved, mielőtt összetörnék, csak hagyod. Hiszen kockázat nélkül nem létezik siker, vagy idézhetném: "Az a húr csak megfeszülve zeng". És ez egy olyan siker lesz, amelynek nem fogsz örülni....
További információk

Környezettudat- egészséges életmód-elfogadás önmagunk felé

Kép
     Egy nagyon kedves ismerősöm segített rávilágítani arra, hogy mennyire fontos a testi-lelki harmónia, az, hogy foglalkozzunk önmagunkkal, egy teljesen pozitív gondolkodást alakítsunk ki.  Illetve ezt eddig is tudtam, és próbáltam átállni, de nem tudtam hogyan.   Viszont hála neki elkezdett megváltozni az életszemléletem. Egyre nyitottabbnak érzem magam új emberekre, dolgokra, illetve magamra, hogy ismerjem, aki vagyok, sőt fogadjam is el.    Nagyon furcsa, de ezt a változást tényleg önmagunkban kell elindítani.    Először is, régebben állandóan a kinézetemmel küzdöttem, de jó ég, csak gondoljunk bele:  Tényleg azok oldalára szeretnél állni, akik piszkálnak a tested miatt, akik gúnyolódnak vele? Te is  gúnyolódni akarsz vele, te is utálni akarod? Nem! Én nem szeretném, hogy bántsák ezt, én nem akarok velük egy véleményen lenni, legalább én bánjak jól vele.                  ...
További információk

Örvendezzetek igazak...

Külsőségek, pompa, mit látsz, ha belépsz a templomba. Előre is elnézést, pár mondattól elakadhat szava. Vizet prédikál, s bort iszik ez lenne ön, tisztességes atya. Semmi baj, ha ön szerint az internet a probléma, de szerintem, mi sokkal nagyobb a homofóbia, és a misén hallott politika. Ez az, mi miatt ön hamarabb jut pokolra. S, ha esetleg megengedi, had nevessek kérem, lássuk be, hogy valóban két oldalú az érem. Ez a sok, elítélő rasszista lenne az én testvérem? S vallja be ön is, oly sok a hiszékeny, öntől várnak megváltást, de Nem úgy volt, hogy csak egy a minden ható igaz Isten?   Vagy talán, nem így van kérem? Tudom van mit megvallanom, ha ott vagyok a végen, De azt most meg mondom, több az öné, drága manipulatív vérem. Miért mindenki azt a pásztort követi, ki szerint a nőben van a hiba? Csak azért, mert a mesében almát evett Éva, s mint, ahogyan lenni szokás, a férfinek nincs önuralma? Nos kérem szépen, én nem leszek birka.
További információk