Valami rossz...

Érezted már, hogy valami annyira nics rendben, de nem tudod, hogy mi az, csak egyszerűen rossz?

 Én igen, ami meglepő, hiszen állandóan próbálom kielemezni magamat (lehet, hogy pont ez a rossz).

Napokon át ott vagy, ahol a tested, de mintha csak kívülről szemlélned, amit teszel, vagy mondasz, olyan, mint, amikor megfázol és belülről hallod magadat.

 Ilyenkor mindenki megkérdezi, hogy mi a baj, de az ember csak annyit tud rá válaszolni, hogy semmi, mert hát, ő maga sem tudja.

 Napokon át így éreztem, eltaszítottam magam mellől olyan embereket akiket tényleg nagyon szeretek és nem úgy viselkedtem velük, ahogyan azt érdemlik.  Azután pedig rájöttem, hogy én sem leszek örökké ilyen fiatal és a szeretteim sem élnek ezer éven keresztül és hamarosan elballagok, arról a helyről, amihez kifejezetten ragaszkodom, ezért élveznem kellene minden egyes percet.

 Végül pedig, az "elszalasztottam a percet" érzés következik be, ami miatt elönt az önsajnálat, ahelyett, hogy próbálkoznék. Pedig igen is kellene.


Tudom, hogy nagyon régen volt bejegyzés, de minden percben van valami újabb és újabb elintézni való, hiába jönne az ichlet.

(Tudom, hogy nagyon személyes lett)