Jelzők ketrecében


  Régen mindig mindenkinek meg akartam felelni, mert azt akartam, hogy szeressenek, hogy felnézzenek rám, hogy én legyek a példa és az, akire, ha ránéznek a buszon az idősek, azt mondják:
Ez igen! Okos, illedelmes lány!

 De ugyanakkor nem lehet mindenkinek megfelelni és az ember beleszakad, ha mégis megpróbál. Olyan erős késztetést éreztem, hogy azt mondják rám, igen ő szép, okos, kedves, illedelmes, csinos.
Sőt néha még most is érzem ezt, ami egyrészt jól is jön különböző helyzetek megoldásában, de szerencsére visszacsökkent az egészséges mércébe.

 Mostanában valamilyen oknál fogva egyszerűen megbánt, ha elvárják tőlem, hogy tanuljak, hogy kész legyen a leckém, vagyis inkább az zavar, hogy azt mondják "Fannika! Pont te?!" vagy hasonló, azért mert szorgalmas vagyok(vagyis tudok lenni) én is lehetek hanyagabb néha.  Ugyan így, zavar, ha meg kell cenzúráznom az érzéseimet, amik hozzám tartoznak, mert néha meghökkennek az emberek: "Mi volt ez tőled?".

 Ugyan így vagyok azzal is, ha az alapján amit mondog megmondják milyen vagyok, vagy milyen nem.
Például: "Te olyan xy vagy", vagy ha valamibe bele akarok kezdeni, akkor "Ez nem te vagy".

  Annyira zavar, ha megmondják milyen vagyok, ha jelzőket aggatnak rám, persze ez elkerülhetetlen, de olyan mintha igazodnom kellene hozzájuk.

  Azt érzem, hogy ezek után mindig a szöges ellentétét kell tennem a rám aggatott jelzőknek, hogy kitörjek belőlük.

 Valóban lehet, hogy ez nem feltétlenül jó, mégis talán olyan sokáig játszottam meg jó tulajdonságokat, hogy az emberek meglepődnek mikor a talán kevésbé jó, de sokkal inkább az én tulajdonságaimnak utat engedek.

Nem vagyok én apáca

Megjegyzések

  1. Zsanna2019. május 2. 18:30

    Ezt gyönyörűen leírtad. Egyetértek veled, ez szörnyű. És sajnálom. Valószínűleg én is mondtam neked ilyeneket...

    VálaszTörlés
  2. Füzes Csenge2019. május 2. 20:33

    Hű, néha ezt én is át tudom érezni. :/ Igen, eléggé rossz érzés és tudom nem könnyű, de, akinek nem tetszik arra van az ajtó, arra meg az ablak :D De mi így szeretünk lazának és egyben szorgalmasnak. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A létezésről

 Változás. A nagy kerék csak forog. Ki tudja mikor áll meg, ha egyáltalán megáll. Aztán meg kitudja, hogy hol.  Nos én azért vagyok olyan, amilyen, mert ismertem ezt és ismertem azt, voltam ott, és igen, máshol is ez előtt.  Egymás és a helyzetek kollaborációi vagyunk.  Ragaszkodunk, ahhoz ami már elmúlt, ami van, és ami még el sem jött. Soha nem a pillanatnak élünk, sőt sajátmagunknak generált képzeletbeli problémákon aggódunk.  Talán eljön egy pillanat, ami után nem lehet ragaszkodni, nem lehet kötődni, szeretni, csak vagyunk magunkkal-magunknak, mert hát végtére is saját magad az egyetlen, aki elkísér életed végéig.  Talán minden megromlott dolgot megjavulttá lehetne tenni, csak mi sem akarjuk igazán.  Sőt mondok jobbat, már az előtt tudod, hogy összetörik a szíved, mielőtt összetörnék, csak hagyod. Hiszen kockázat nélkül nem létezik siker, vagy idézhetném: "Az a húr csak megfeszülve zeng". És ez egy olyan siker lesz, amelynek nem fogsz örülni....
További információk

Környezettudat- egészséges életmód-elfogadás önmagunk felé

Kép
     Egy nagyon kedves ismerősöm segített rávilágítani arra, hogy mennyire fontos a testi-lelki harmónia, az, hogy foglalkozzunk önmagunkkal, egy teljesen pozitív gondolkodást alakítsunk ki.  Illetve ezt eddig is tudtam, és próbáltam átállni, de nem tudtam hogyan.   Viszont hála neki elkezdett megváltozni az életszemléletem. Egyre nyitottabbnak érzem magam új emberekre, dolgokra, illetve magamra, hogy ismerjem, aki vagyok, sőt fogadjam is el.    Nagyon furcsa, de ezt a változást tényleg önmagunkban kell elindítani.    Először is, régebben állandóan a kinézetemmel küzdöttem, de jó ég, csak gondoljunk bele:  Tényleg azok oldalára szeretnél állni, akik piszkálnak a tested miatt, akik gúnyolódnak vele? Te is  gúnyolódni akarsz vele, te is utálni akarod? Nem! Én nem szeretném, hogy bántsák ezt, én nem akarok velük egy véleményen lenni, legalább én bánjak jól vele.                  ...
További információk

Örvendezzetek igazak...

Külsőségek, pompa, mit látsz, ha belépsz a templomba. Előre is elnézést, pár mondattól elakadhat szava. Vizet prédikál, s bort iszik ez lenne ön, tisztességes atya. Semmi baj, ha ön szerint az internet a probléma, de szerintem, mi sokkal nagyobb a homofóbia, és a misén hallott politika. Ez az, mi miatt ön hamarabb jut pokolra. S, ha esetleg megengedi, had nevessek kérem, lássuk be, hogy valóban két oldalú az érem. Ez a sok, elítélő rasszista lenne az én testvérem? S vallja be ön is, oly sok a hiszékeny, öntől várnak megváltást, de Nem úgy volt, hogy csak egy a minden ható igaz Isten?   Vagy talán, nem így van kérem? Tudom van mit megvallanom, ha ott vagyok a végen, De azt most meg mondom, több az öné, drága manipulatív vérem. Miért mindenki azt a pásztort követi, ki szerint a nőben van a hiba? Csak azért, mert a mesében almát evett Éva, s mint, ahogyan lenni szokás, a férfinek nincs önuralma? Nos kérem szépen, én nem leszek birka.
További információk