Dear 8.a

Volt már, hogy annyira szerettél valakit, hogy belesajdult az egész szíved? 

Én így érzek most. De nem egy emberrel, hanem az egész osztályommal. 

 Mikor legelőször beléptem az osztálytermembe, ahol a többiek már a helyükön ültek, olyan volt mintha valahol a mennyországban lennék, tudom ez furcsa lehet, de így volt. Minden nyüzsgött és zizgett, teli volt élettel az egész. Ott, akkor beléjük szerettem. Életemben nem volt még olyan csodás nap, mint 2016. 09. 01.  Mert akkor néztem szembe először azokkal, akik megváltoztatták az életem. 

Aztán lettek barátaim, bár a barátiköröm rengeteget változott az idő során, végül megtaláltam a helyemet és nagyon jól érzem benne magam. 

Tulajdonképpen rengeteg ember van, akinek köszönetet mondhatnék ezért a csodás-csodás három évért, de nem búcsúzkodom még termézetesen, csak félek, hogy, ha késöbb írom le, akkor elfelejtem. (Mindenki álnevet kap, csak az inkognitójuk érdekében)

 

Először is van egy tanár, aki mindig-mindig támogatott és beszélt velem,szóval Kedves Rawelt Sánoj: sokszor próbált a hit felé terelni, amit sajnálok, hogy nem sikerült neki, mert tényleg segíteni próbált, de a lelkemnek nagyon sokat segített és jól esett. 

Van egy barátnőm, Hanga: Millió dologban segített nekem és olyan énemet fedte fel, amiről nem is tudtam, olyan dolgok megvalósításában támogatott, ami egyedül soha nem ment vona. Megtaláltam a lelkitársam  és szavakkal lehetetlen lenne leírni, hogy mit érzek, hogy milyen mélyen tisztelem őt mindenért. 

Ahogy szintén van egy barátnőm: Gencse, aki nagyon sokszor felvidított és rengetegszer kihúzott az úgynevezett házifeladatcsávából, megoszthattam vele minden panaszomat, bánatomat, ugyanakkor azt is, hogyha örültem. Hihetetlen nagy akaraterő és életvidámság lakozik mindig benne. 

És...Patrina: Aki éleslátásával és mérhetetlenül nagy odafigyelésével segített nekem folyton. Akinek kissé nehéz kifejeznie az érzéseit, de ha megismered, akkor rájössz mekkor mérhetetlenül nagy szíve van. Mindent elmondhatok neki, és mindenben segít, ha kell, amit nagyon köszönök neki. 

Itt van még E: Akivel folyton csak nevettünk mindenen, bár olykor sírtunk is, mégis soha nem unatkoztam, ha vele voltam/vagyok. 

Sokan, sőt az egész osztály közel áll az én szívemhez, de ha csak egyetlen fiút kellene kiemelnem, akkor az  Ijszó: Sokáig a padtársam volt és bár nem voltunk soha puszi-pajtások sokat segített és rengeteget nevettünk, hihetetlen jó humora van és nagyon jó esze, az egyik legjobb fiú barátom, ezért egy kissé rosszul éreztem magam, mikor ültetésnél nem mellé kerültem. 

És bár a többi huszonkét embert nem említettem meg egy szóval sem, mégis nagyon fontosak nekem.

Mikor tablófotózáshoz készülődtünk és megláttam mindenkit gyönyörűen kiöltözve, az olyan meghitt volt nekem, mintha kicsit bánnánk is, hogy ilyen hamar vége. Ha az osztály egy személy lenne, akkor azt hiszem a lelkünk összeért volna aznap, mert, amikor megláttam a lányokat-fiúkat egyaránt, belémhasított, mennyire mennyire szeretem őket, azokat is, akivel alig beszéltem valaha. 

Millió gyönyörű emlék: az a bizonyos énekóra, Szlovákia, mozik, családinap, színesnap, sportnap,farsang, az órák, szünetek, osztálykarácsonyok, osztálykori és még sorolhatnám...

Úgy fáj, ha belegondolok, milyen hamar nem ide fogok nap-minnt nap bejárni. 

KÖSZÖNÖM!

(Elnézést a furcsa írásmódért és összeszedetlenségért!)