Az ismeretlen

Egyetlen egyszer néztünk össze,
Sokáig, hallgatagon.
Majd a busz halk dörmögéssel elindult,
És azóta sem láttam a gyönyörű ifjút.
S szemében oly sok fájdalom dúlt,
És őszinteség, szépség és derű.
Napok óta ez nekem az éltető,
Az ismeretlen, titokzatos, Ő.




~~~~~

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A létezésről

Környezettudat- egészséges életmód-elfogadás önmagunk felé

Örvendezzetek igazak...