Önismeret-Emberismerés

 Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy megismerjük magunkat. Talán egész életünk alatt ismerkedünk saját magunkkal, mert egész életünkben változunk, de fontos tudnunk ki az AKTUÁLISÉN, tehát, kik vagyunk most.
 Egy kicsit mindannyian függünk a másiktól. Mások is formálnak bennünket, de mi is másokat, akkor is, ha csak mellékszereplők vagyunk az ő életükben.
 Az embereknek több fajta személyiségük van, másképp mondva a személyiségünk több részből tevődik össze.  Van az, aki mások előtt vagyunk (idegenek, munkahely, suli stb.), van az amelyik a család előtt vagyunk, valamint az, amikor csakis egyedül vagyunk, talán még ide be lehetne szúrni azt, amikor a barátokkal vagyunk. Mert valljuk be, minden közegben máshogy viselkedünk. Mégis a legőszintébb az, amikor csak is teljesen egyedül, emberek nélkül vagyunk.
  Számomra nagyon fontos, hogy néha egyedül legyek, mert ilyenkor a gondolataimmal vagyok "összezárva", ilyenkor a legkönnyebb tanulmányoznom magam, miről mit gondolok, mit csinálok, mit mondok, egyáltalán ki is vagyok.
 Sokszor az emberek képesek arra, hogy saját maguknak is hazudnak, de próbáljunk meg őszinték lenni magunkkal, mert, ha nem egyrészt folyton rosszul leszünk tőle, de nem tudjuk miért. Másrészt pedig, hogyan lehetnénk úgy másokkal is őszinték?  Az őszinteség mindig egy alapkő, nem mindig szárazon és mogorván kell őszintének lenni, mert az lehet sértő is,  legalább szépítve, ki kell mondani.

 Furcsa dolog,  az önismeret és az emberismeret kézen fogva jár egymással. Ezek barátok, hol az egyik tanul a másiktól, hol pedig a másik az egyiktől.
 Sokszor kell ismernünk az emberi tulajdonságokat, reakciókat, másokat, ahhoz, hogy egy kis darabkát megtudjunk magunkról. Sokszor pedig ismernünk kell magunkat, ahhoz, hogy megértsünk másokat, vagy tudjuk mi a szándéka, mikor hazudik, vagy tétova.
 Élvezem, hogy folyton változom,  sokszor rájövök dolgokra, mi miért történik velem, vagy történt, mert a testünk "jelez" számunkra, csak néha nem vesszük észre, ugyan így a gondolataink, mit miért teszünk. Jó dolog rájönni egy újabb szeletre magunkból (kicsit morbidul hangzik).

 Sokat figyelem az embereket, aztán pedig különös helyzetekben, tudom, miért reagálnak úgy ahogyan.
Az emberek a buszon mind kifelé néznek, mert egyszerűen zavarban vannak a többi embertől, vagy éppen álmosak.
 Vagy félünk, másokra nézni, zavarba jövünk attól, hogy néznek. Nézz te őrá, hidd el, akkor ő hamarabb zavarba jön.  Félve eszünk furcsa helyeken, idegenek előtt. Szorongunk bizonyos dolgoktól és sorolhatnám, ha figyelmesen szemlélődünk a környezetünkben, akkor tudni fogjuk, miért úgy reagálnak körülöttünk ahogy.

 Hosszú időbe telt kiszűrnöm kiben bízhatom meg és kiben nem. Még mostanában is esem pofára ilyenek miatt.  Mindig legyünk elővigyázatosak, mert tényleg nem tudhatjuk ki az aki tényleg nem akar ártani nekünk.
 Tudd, kivel állsz szemben, ezt megfigyelheted a beszédéből, a testtartásából, de  olykor-olykor nem figyelnek az emberek és elszólják magukat, igen, sokszor hangzik szarkazmusnak, csak sokszor egy féltett vélemény áll mögötte, amit esetleg mások előtt már nem félt annyira.
  A bizalom az emberek felé, vagy egymás között elég kicsi, mert egyszerűen félünk.  Valamilyen szintű bizalom mégis kell, hogy legyen.
 Van akit évek óta ismerek, mégis most jöttem rá, igazából rá nem számíthatnék a bajban.

 Igazából meglátszik milyen a személyiséged, nem minden részlet, viszont a szem, a testtartás sok mindent elárul.
 Nem tudom pontosan mi, de meglátszik az ember arcán, ha jóságos, ha ártatlan, jó lelkű, vagy kedves, szintén meglátszik az is, ha egy tenyérbemászó, pletykás,  "jajj, de kedves vagyok, közben mégsem" személyről van szó.
 Bár ezek nem mindig ilyen nyilvánvalóak a számunkra, mert vannak akik mindkét példát jól tudják álcázni.

 A lényeg, ne félj saját magad változásától, ne félj megismerni másokat, hogy megismerhesd magadat.

What A Wonderful World- hallgasd meg! 💜