Minden más

 Három év. Hihetetlen, hogy az ember 1095 nap alatt képes akkorát változni, hogy saját magát is  meghökkenti vele.  Ami viszont még meglepőbb, hogy persze a három év alatt folyamatosan történik apróbb változás, nagyobb csap pár hónap alatt megy végbe.

 Három és fél évvel ez előtti letargikus Fanniból az új közösség hamar egy nagyon pörgős, nagyon
nevetős és dinamikus lányt segített ki a régi bőréből. Ahogy egyre inkább levetkőzte gátlásait úgy egyre inkább megismerte magát és a körülötte lévő embereket. Barátai lettek, akik megtanították beszélni, megszólalni, nevetni, szeretni, új dolgokba kezdett, rengeteg mindent kipróbált. Új szakkör, új sport, új blog, visszatért a rajzoláshoz és sokkal intenzívebben folytatta azt, ami a rajztanárának köszönhető.  Az osztályközösség, a változás rengeteget segített rajta. Bár személyisége talán kissé idegesítő volt, ő nagyon jól érezte magát, hiszen minden annyira csodálatosan zajlott, sokkal, sokkal jobban meg tudta becsülni őket, az új osztályt, hogy megtapasztalta a rosszat.
  Volt egy olyan tanár, aki rengeteget segített neki, beszélgettek, lelki dolgokról és igazán szeretett volna segíteni neki, Istenről beszélt és bár ő nem tudta, a lánynak hatalmas lelki támaszt jelentett ez az odafigyelés.

 Aztán az egy-másfél évvel ezelőtti Fanni már sokkal felszabadultabb és talán egy kicsit visszafogottabb jellemű volt, mint előző énje. Próbált odafigyelni másokra, bár persze ez nem mindig sikerült neki, azért mégis nagyon igyekezett.  A baráti köre hatalmasat változott, ami nem feltétlenül baj, hiszen, az ember és a körülmények folyamatosan változnak.  Ekkor érkezett meg az a hatalmas juttatás, járulék, ami a rengeteg rossz dologért cserébe járt.  Olyan barátokat talált, akik TÉNYLEG megbecsülik, tényleg szeretik és odafigyelnek rá.  Jobb ember lett, nem jó, de jobb. Végre, végre érezte, hogy annyira szoros és fontos ez az egész, hogy már a gondolatba is belesajdult a szíve. Elkezdett komolyabban foglalkozni a dolgokkal, az idő múlásával visszanyerte az olyan rég elvesztett dolgokat, mint a lelkiismeret, őszinteség, kitartás. Egyre jobban kezdett magával is foglalkozni, az ő jellemével, milyen ember ő? Hogy bánik másokkal?  Mit szeret, mit nem, mi zavarja?
 Egyre jobban koncentrált a tanulásra, arra, hogy a maximumot teljesítse. Bár Fanni koránt sem volt tökéletes, mert igen sok helyen hibás volt, jobb emberré vált, jobb emberismerővé, önismerővé. A leírtakban minden olyan fényesen felfelé ívelőnek tűnik, de valójában természetesen voltak hullámvölgyek, volt egy időszak, amikor a sok tanulástól és olyan görcsös jobb jegyet akarástól nagyon depressziós lett és rengetegszer rosszabb jegyet kapott a vártnál, ami miatt általában zokogott az iskolában.  Sikerült ezt az időszakot is legyőznie.

 Most pedig elérkeztünk a múlt nyarat elérő Fannihoz, amikor szintén hatalmas változásokon ment keresztül. Legbelül más lett a világszemlélete, eljött az a pont, amikor azt érezte, hogy a világból hozzá érkező impulzusok és a rengeteg ember betömítik az érzelmeit, mintha beleülepedne a sok külsős dolog az érzékeibe, vaknak, siketnek érezte magát, egyedül kellett lennie, azt érezte, szüksége van arra, hogy megtudja ki is ő. Bár nem tudta meg, egy lépéssel közelebb ért a célhoz.
 A családja nagy támaszt jelentett a számára, akkor is, ha ezt sem szóval, sem tettel nem mutatta ki.

 Végül pedig "beszélek" a hét hónappal ezelőtti és mostani önmagamról. Úgy éreztem, hogy megtaláltam egy hatalmas darabot önmagamból, ami teljes mértékben igaz volt, csakhogy ismét változtam, drasztikusan, rá kellett jönnöm, nem az állandó Fannit kell keresnem, hanem az aktuálisat, hiszen folyton változunk. Valahogy nem találtam összhangot, elhanyagoltam a barátaimat, magamat, a családomat és ez nem volt fer.  Hatalmas döntéseket kellett meghoznom, végül döntöttem, az mellett, amit én szerettem volna, mindeközben rengeteg jó dolog történt.
 Hatalmas kincsre találtam: barátokra, az osztályomra és a családomra.
Szeretnék jobb lenni, tényleg, őszintén.

The Best of Beethowen- hallgasd meg!
Fotó Tim Marshall on Unsplash