Lehetetlen?

  Az emberek azért nem gondolkodnak olyan dolgokról, amelyek elérhetetlenek, vagy nem léteznek, mert egyszerűen nem lehetséges,hogy az a való életben is megtörténjen.

 Anyukám azt mondja, hogy nem szabad ennyire álomvilágban élnem, mert sokat gondolkodom életszerűtlen dolgokon, olyanokon, amelyek nem történhetnek meg. Persze ez becsapós, mert néha, ha sokat foglalkozol vele tényleg elhiszed.

  Sosem gondoltam volna, hogy rengeteg olyan dolog megtörténik/het velem, amit a lehetetlen kategóriába soroltam.  Ebbe a kategóriába sok tényleg nagyon irreális dolog kerül, viszont rengeteg kishitűségből származó is.
 Például:   

• Négy éve sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok kiállni magamért 
• Nem hittem, hogy nyerhetek valamiben, mert mindig csak vesztettem
• Rengetegszer mondtam ki "ez nekem nem megy", "hülye vagyok ehhez" , de ez nem volt igaz

 Soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer blogot, verseket és novellákat, egyebeket fogok írni. Nem igazán szerettem, ha olvassák azt, amit írtam. Bár még most is nagyon szokatlan, ha mások elolvassák, amit írok, mert az olyan, mintha belém látnának.

 Még tavaly október-november környékén jelentkeztem egy irodalmi pályázatra, ahová három kisebb
történetemet küldtem el. A történet nagyon vicces volt, mert igazából el sem akartam küldeni az irományaimat, mert ugyebár én "úgy sem fogok nyerni", ha nem nyerek, akkor meg mégis minek nevezzek? Itt jött az, hogy az küld be ilyenekre novellát aki gondolja, hogy továbbjuthat, de én azt gondoltam, hogy semmi esélyem. Végül anya addig unszolt, míg beadtam, a nevezést a határidő előtt egy órával. 
 Még talán december sem volt mikor megkaptam az értesítést arról, hogy tovább jutottam, így a novellák bekerültek az antológiába. 
 Január tizenkilencedikén a felvételi után, kissé izgulva, de nagyon boldogan Budapestre mentünk, itt volt a könyv átadója, valamint egy eredményhirdetés is.  A novelláimmal bronz értékesítést szereztünk, amelynek elmondhatatlanul örülök.  A helyszínen ott volt Góg János, Baranyi Ferenc, ami nagyon megtisztelő érzés volt számomra. 

 A felvételim (csak hogy őszinte legyek) a vártnál sokkal rosszabbul sikeredett.  Persze először világvége hangulatom lett tőle, de ez elmúlt és most már inkább nyugodt vagyok, mint letört.

 Egy barátnőmmel ( aki csodálatos verset mondott, csodálatosan és fantasztikusan) versmondó versenyre is jelentkeztünk az irodalomtanárunk biztatására, ahol mindketten arany oklevelet kaptunk, valamint tovább jutottunk a városi fordulójára. 

 Sokszor sok minden nagyon nehéz volt, de ezt is túl lehetett élni. A problémák, felvételi, iskola, külsős dolgok mellet és vele egészen jól teljesítettem. Többet vártam el, de egyenlőre ez is megfelel, mert innen lehet minden sokkal jobb.  Soha ne adjátok fel!

〜 A bejegyzés nem a sikereim reklámozása érdekében jött létre, hanem inkább azok megőrzésére, ha ismét olyan dolog érkezik az életemben, amely nehézséget okoz: tudjam, hogy NEM LEHETETLEN〜

Hallgasd meg: Shallow