" Hogy volt egy napunk, amiért érdemes volt élni"

Nem számít,  pofára esel, vagy sem, ha volt egy pillanat, ami csodálatos volt. Egy perc, amíg jól érezted magad. Azért megéri pofára esni, és akár heteken hónapokon gyászolni, a boldogság elmúlását.
 Ezért próbáld meg, még ha félsz is, mert lehet, hogy nem bukhatsz, ha nem próbálod meg, de nyerni biztosan nem fogsz.
 Máté Péter is ezt mondja: "Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár. " , "Addig van remény, minden perc ünnepel, hinni kell, ó hidd hát el!"  "Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár!"

Lehet, csak egy napig tartott, vagy talán öt percig, sőt még addig sem, de azért az ici-pici boldogságért megérte pofára esni.
 - Hogy miért?  Mert boldog voltam, úgy tényleg. Igen, tiszavirág életű volt, mégis felért a keserű utóízzel.  Sőt, azt sem tudom pontosan, ez volt-e valami, fene tudja, viszont jó volt.

Nem tudom, jót nevet-e rajtam, nem is érdekel, de nevetséges nem vagyok. Miért írom ezt most le?
- Sokáig szomorú voltam, még, ha ezt le is tagadtam, visszagondolva, nem is volt vészes. Azért nem, mert reménykedtem, sőt vágytam a boldog percek után, folyton újra, meg újra játszottam az agyamban, ezért nem volt vészes; amire emlékeztem jó volt. Nevetségesnek gondoltam magam, pedig ez természetes.

Persze reménykedik az ember, azt mondom ki tudja, és tényleg ki tudja? Bármi lehetséges. Ha nem is olyan formában, mint régen, helyen, vagy személlyel, akkor is érezhetem magam jól.

Mi történt az öt percben?
 - Boldog voltam, nem úgy, mikor örülsz valaminek, valakinek, vagy egyébként, hanem olyan
hihetetlenül. Pezsgést hozott, egyszerűen nem bírtam egy helyben maradni. Nevettem, meg ugráltam, mint egy hülye, de tényleg, pont úgy.
 Elmondjam mi a legjobb benne? A szemezés, az ismerkedés, és a másik ember húzása. Az incselkedés a másikkal. Ezért is mondanám, de igazából írom:  lényegében nem számít, hogy pofára estem, mint a zsíros kenyér.


A ti zsíros kenyeretek is pofára esik, jelentsen ez bármit is?
Igen ezt az egész bejegyzést neked szánom, kérlek tudd, hogy szeretlek,  és ne légy szomorú, az idő majd minden sebet begyógyít, mindig számíthatsz rám.
⁽I💘Pisztáciafagyi⁾