Előítélet

 Kik vagyunk mi? Mi az első gondolata rólunk, a velünk szembejövő embernek? 
Minden emberben ott van az előítélet. Mindenkiben. Még abban is, aki azt mondja, hogy ő nem előítéletes.
 Meglátunk valakit, majd pedig gondolunk róla valamit, ez az előítélet, nyilván jó és rossz is lehet egyaránt.  Persze a rossz előítélet sem feltétlenül árt, mert meg is védhet minket.

 Viszont nem tudom felfogni,  miért kell a másik ember tudtára adni, ha nem tetszik valami. Természetesen most olyan helyzetekről beszélek, amikor a két ember nem ismeri egymást. Hónapokkal ezelőtt január környékén, szembesültem ezzel durvábban. Nagyon folyt az orrom, nálam pedig nem volt papírzsebkendő, így leszólítottam egy lányt, hogy van-e nála, és, ha igen, akkor tud-e adni. Nem volt nála, viszont közvetlenül mellette sétált egy nő, akit szintén leszólítottam (Persze gondolom látta, mikor leszólítottam a lányt, lehet,  azt hitte valamit kérek tőle, ő pedig nem adott, ezért szólítom le őt is.) tehát leszólítottam, ő pedig meg sem várta, míg elmondom mit szeretnék, de egyből elkezdte a: "Ne haragudj, de nekem erre nincs időm..." szöveget, konkrétan elküldött a francba,  amikor is elmondtam, hogy nekem csak egy zsebkendő kellett volna, sem pénzt, sem pedig cigarettát nem akartam kérni tőle, de már nagyon folyik az orrom. Végül adott zsebkendőt, én pedig elfogadtam, mert muszáj volt.

 Mindenki gondol valamit, mindenkiről, de általában soha nem jót, miközben fogalmuk sincs arról, mégis az az ember valójában milyen. Azt is elfelejtik, nem érnek többet a mellettük állónál még akkor sem, ha az fiatalabb, vagy éppen idősebb náluk. Mindenki mutogat mindenkire, arról beszélnek, hogy ő, meg ő milyen rondán néz ki, furcsa; és ilyen, meg olyan; közben fel vannak háborodva azon, hogy milyen előítéletesek mások, mert nem látják bennük a jót. Sőt kifelé mi magunk is szúrósak vagyunk, mert, teszem azt, valaki megnéz minket a buszon, akkor csúnyán és mérgesen nézünk rá, azt kérdezzük magunkban: Ennek meg mi baja velem?  Közben pedig, lehet azért néz meg mert különlegesnek, esetleg menőnek, szépnek, aranyosnak tart.

  Megkérdeztem, az osztálytársaimat, mit gondoltak, amikor átjöttem az iskolába.
 Páran nem emlékeztek rá, esetleg nem akarták elmondani, de születtek vicces gondolatok is.
Egyikük ezt mondta, "Először azt hittük, hogy tizenöt, vagy tizenhat éves vagy és rengeteget buktál." Volt még a: "Azt hittem, hogy te az a fajta lány vagy, aki szép, de közben  buta" , ezenkívül "Nem voltál szimpatikus, mert nem akartam új osztálytársat" vagy hasonló. "Nem voltál szimpatikus", "Furán öltözködtél" is előfordult.   Ezeket mind olyanok mondták, akikkel jó baráti kapcsolatot ápolok.

Mindenki gondol valamit, amikor először meglátnak valakit. Ez lényegében természetes és egyben elkerülhetetlen is, de attól, hogy te azt gondolod a fekete csuklyás srácról, hogy gyilkos, még nem biztosan az, így amikor melléd ül a buszon, akkor ne fújd le gázsprével.

Hallgasd meg, ha akarod. ❤😊