Fehér


Ki nem állhatom, ha fehér színű bögréből kell igyak. Rideg, hideg és ráadásul, ha  nedves, akkor még visszataszítóbb.
 Erre, belenyomnak a kezembe egy hófehér, csillogó, vékony szájú piros feliratosat. Utálom a feliratos fehér bögréket.
 Nagy, kacskaringózó betűkkel a "Boldog karácsonyt!" feliratot lehet leolvasni róla. Június közepe van! Könyörgöm!
 Ne, ne is fárasszák magukat! Majd megteszem én! Viszek egy hatalmas szájú, fekete bögrét. Mintával. Sok, színes mintával. Nem fehérrel!
 Az iroda falai szintén fehérek. Hidegség és festékszag árad belőlük. Minden átkozottul fehér. Fehér az asztal, a szék. Minden!
 Gépies, unott, fárasztó minták kép keretekben. Fehérekben. Négyzetből kiinduló négyzet. Abból meg még egy. Így megy ez a rohadt végtelenségig. Nyolcszög alakú fehér óra, szögletes, hatalmas fekete számokkal.  Hófehér naptár, kicsiny bőrszék.
 Vakítóan világos az asztal, a szőnyeg, a virágtalan váza, az ablakkeret, az ajtók, a szemben álló nő ruhája.
 Kattan az óra, aztán megint, majd ismét. Folyton kattog. A nő csak beszél, beszél, beszél. Ideges, kapkod. Lecsapja a tollat. Lecsapja a telefont.
 - Hol tartottunk- kérdezi. Úgy tesz, mintha nem zavarná, hogy ezt láttam. Én. Egy idegen, páciens.
Talán nem nekem kellene segítség.  Mosolyog, de hazudik. Minden mozdulata hazugság. A mosoly, a gödröcske az arcán. Az érdeklődő szemöldökhúzás. Mond valamit, vagy talán kérdez. Nem tudom.
 Már nem is figyelek. Nem árulok el semmit, ennek a gonosz, barátságtalan teremnek, sem a hazudozó embernek. 



Remélem, hogy nem lett túl szokatlan és elcsépelt ez sem, valamint, hogy tetszett.
Kép: Unsplash-David Jorre

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A létezésről

 Változás. A nagy kerék csak forog. Ki tudja mikor áll meg, ha egyáltalán megáll. Aztán meg kitudja, hogy hol.  Nos én azért vagyok olyan, amilyen, mert ismertem ezt és ismertem azt, voltam ott, és igen, máshol is ez előtt.  Egymás és a helyzetek kollaborációi vagyunk.  Ragaszkodunk, ahhoz ami már elmúlt, ami van, és ami még el sem jött. Soha nem a pillanatnak élünk, sőt sajátmagunknak generált képzeletbeli problémákon aggódunk.  Talán eljön egy pillanat, ami után nem lehet ragaszkodni, nem lehet kötődni, szeretni, csak vagyunk magunkkal-magunknak, mert hát végtére is saját magad az egyetlen, aki elkísér életed végéig.  Talán minden megromlott dolgot megjavulttá lehetne tenni, csak mi sem akarjuk igazán.  Sőt mondok jobbat, már az előtt tudod, hogy összetörik a szíved, mielőtt összetörnék, csak hagyod. Hiszen kockázat nélkül nem létezik siker, vagy idézhetném: "Az a húr csak megfeszülve zeng". És ez egy olyan siker lesz, amelynek nem fogsz örülni....
További információk

Környezettudat- egészséges életmód-elfogadás önmagunk felé

Kép
     Egy nagyon kedves ismerősöm segített rávilágítani arra, hogy mennyire fontos a testi-lelki harmónia, az, hogy foglalkozzunk önmagunkkal, egy teljesen pozitív gondolkodást alakítsunk ki.  Illetve ezt eddig is tudtam, és próbáltam átállni, de nem tudtam hogyan.   Viszont hála neki elkezdett megváltozni az életszemléletem. Egyre nyitottabbnak érzem magam új emberekre, dolgokra, illetve magamra, hogy ismerjem, aki vagyok, sőt fogadjam is el.    Nagyon furcsa, de ezt a változást tényleg önmagunkban kell elindítani.    Először is, régebben állandóan a kinézetemmel küzdöttem, de jó ég, csak gondoljunk bele:  Tényleg azok oldalára szeretnél állni, akik piszkálnak a tested miatt, akik gúnyolódnak vele? Te is  gúnyolódni akarsz vele, te is utálni akarod? Nem! Én nem szeretném, hogy bántsák ezt, én nem akarok velük egy véleményen lenni, legalább én bánjak jól vele.                  ...
További információk

Örvendezzetek igazak...

Külsőségek, pompa, mit látsz, ha belépsz a templomba. Előre is elnézést, pár mondattól elakadhat szava. Vizet prédikál, s bort iszik ez lenne ön, tisztességes atya. Semmi baj, ha ön szerint az internet a probléma, de szerintem, mi sokkal nagyobb a homofóbia, és a misén hallott politika. Ez az, mi miatt ön hamarabb jut pokolra. S, ha esetleg megengedi, had nevessek kérem, lássuk be, hogy valóban két oldalú az érem. Ez a sok, elítélő rasszista lenne az én testvérem? S vallja be ön is, oly sok a hiszékeny, öntől várnak megváltást, de Nem úgy volt, hogy csak egy a minden ható igaz Isten?   Vagy talán, nem így van kérem? Tudom van mit megvallanom, ha ott vagyok a végen, De azt most meg mondom, több az öné, drága manipulatív vérem. Miért mindenki azt a pásztort követi, ki szerint a nőben van a hiba? Csak azért, mert a mesében almát evett Éva, s mint, ahogyan lenni szokás, a férfinek nincs önuralma? Nos kérem szépen, én nem leszek birka.
További információk