Szenvedés

Valahol, nagyon messze él egy lány, akit úgy hívnak Hanna.  Most az ő történetét szeretném nektek elmesélni, vagy is egy egészen kicsinyke részét.
 Hanna mindig is hitt az igaz szerelemben, s már egészen ifjú korában is tapasztalta ezt a különös érzést. Bár később sok csalódás érte, melyek mind nyomot hagytak személyiségében, de ez nem tántorította vissza szívét, hogy nyisson a világ felé.
 Kislánykorában mindig is hercegnőkről és arról a bizonyos szőke hercegről álmodozott, na meg persze a mindent elsöprő első csókról.
 Teltek múltak az évek, a kislány kamasszá cseperedett. Egy szép napon meglátott valakit az iskolapadból ülve. Egész nap le sem vette róla a szemét. A barátnője Lili biztatására  üzenetet  küldött a fiúnak. Attól a naptól kezdve minden megváltozott. Nap-mint nap beszélgettek és úgy érezték,  talán kezd kialakulni közöttük egy bizonyos kapocs.
 Pár hónap elteltével Szilveszter napján a fiú felhívta a lányt telefonon, aki annyira örült ennek, hogy még a nyakláncát is eltépte.
 Amikor visszacsöppentek a tanulásba, a srác (Eliot) megkérte Hannát, hogy korepetálja őt, persze csak kifogást keresett, mert el szerette volna hívni a lányt.
 S, ahogyan telt az idő, Eliot kimondta; kimondta azt, ami mindent megváltoztat: Szeretlek.  De a lány nem szerette viszont, annyira kergette a szerelmet, annyira szeretett volna szeretni, hogy azt hitte, ha ő is ki mondja SZERETLEK, akkor érezni is fogja. Saját magát csapta be, és kihasznált másokat. Ki mondta, de csak egyre jobban érezte, nem szereti Eliotot.
 A következő héten ismét találkoztak, Eliot hosszasan ölelte a lányt, majd a szemébe nézett és megcsókolta. Hanna megdöbbent, hisz' semmit nem érzett az undoron kívül. Gyáva volt és nem merte elmondani neki, tudta, megbántaná vele. Majd ismét megcsókolta, Hanna számára olyan kínzó pillanat volt, amely soha nem érhet véget. Hagyta magát, mert félt, hogy megbántja Eliotot. Félt, hogy vele van a baj. Félt visszalépni, már kimondta, azt hitte tényleg így van, de nem.
 Mikor hazament az egész  hazugság ránehezedett, írt a fiúnak egy hosszú levelet, de ott sem az igazat írta, mert nem akarta őt még jobban összetörni. Fájt neki, mennyire gyáva, és fájt neki, amit átélt ott, abban a házban.  Nem akarta elhinni, ez vele történt meg!
  Bocsánatot kért, és azt írta még nem készült fel a csókra, pedig csak nem a jó fiúra.
Eliot dühös lett, összevesztek. Hanna elhatározta bosszút áll, meg is tette. Sokszorosan.

Hetek teltek el, mikor érkezett egy üzenet Hanna számára.  Egy bizonyos Antóniától. Kiderült, hogy ő is járt Eliottal; elmondott Hannának minden egyes részletet, kiderült, hogy miközben már Hanna és Eliot jártak, a fiú és Antónia akkor intettek búcsút egymásnak.
 Hanna mindent elmondott legjobb barátnőjének Elizának.
A múlt megismételte önmagát.  Hiszen Eliza is elkövetett egy hasonló hibát. S, hogy történetem befejezzem, a csavart is elmesélem:
  Egészen Antónia előtt Eliot Elizával járt, s Antónia Lizára is rátalált. Így lett a három lány levelező barát, s a srác, kit a szerénység mintaképének hittek, most szégyenük középpontjában tiszteleg.  De, hogy az ő nevét előttetek tisztára mossam, Eliot bocsánatot kért azon nyomban.
 Egyik történetből sem maradhat el a Happy End, a srác és a lányok ismét barátok lettek.
Elfogyott a történet.

Vége.

Kép készítője , Köszönöm, hogy végig olvastad, nem a legtökéletesebb munkám, de jött egy ötlet.