Haldokló nyár

 - Haldoklik a nyár...
- De legalább szép...
- Igen.. - Hangzottak el a keserédes szavak, amelyek egyszerre koppanva vágtak fejbe engem.
 Igen, valóban eljött ez a pillanat, és a szívem szakad bele, hogy vége ennek a csodálatos nyárnak.
A szívem szakad bele, hogy el kell válnom azoktól, akik az életemet szempillantás alatt változtatták meg!
 De eljön, el fog jönni, és akkor könnyezve, egymás nyakába borulva hajlunk meg a jövő előtt. Átlépünk a jelen útjáról a jövőére, amely egy perc alatt az új jelenünké lesz, és el fogjuk fogadni, mert el is akarjuk.
 Én nem akarom akarni. Nem akarok beletörődni, ellen akarok állni! Hiába, úgy sem lehet.
Csak abban bízva, hogy nem sodor el bennünket a sors, egymás kezét fogva, remegve elindulunk.
 Most örülök, a nyár haldoklik, de még nem halt meg! Még erős, ki tart egy darabig! Hiszen még él! Van idő még, utoljára lehet  a vízben szaladni, igazán a családommal lenni, utoljára felmászhatok a hinta tetejére, még bringázhatok a sötétben.  Igen, így is lesz...
Ha eljön majd az ősz, és újra mindent átölel, tárt karokkal várom. Nevetve csodálom. Emlékezetembe vések minden mosolyt, minden könnyet, minden ráncot, a boldogat, a dühöset.
 A barátaimmal leszek, mert ki kell használnom minden egyes percet.
 De mindenek előtt,  a nyár még nem halt meg...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A létezésről

Környezettudat- egészséges életmód-elfogadás önmagunk felé

Örvendezzetek igazak...