Virágkoszorú

Sziasztok!  Még a múltkor írtam egy verset és azon gondolkodtam, ha nem szó szerint kellene értelmeznem, akkor, mi lenne az átvitt értelme. A vers így hangzik: Ezernyi csillag fenn        az égen, a kiutat mutatják itt a setétben.   Úgy terveztem, hogy írok neki folytatást, de ezt visszavontam. Gondolkodtam, ha ezt átvitten értelmezem, akkor kik az én csillagaim: a családom, és a barátaim. Ők azok, akik kiutat mutatnak nekem a sötétségből, ami néha magába szippant.   Most a családomról lesz szó.  Én egy nagyon jó családban élek, szerencsésnek mondhatom magam, aminek nagyon örülök. Vannak szüleim, rokonságom, szeretnek, és odafigyelnek rám.  Soha nem volt olyan, hogy ne tudtunk volna valamit megbeszélni, vagy ne tudtam volna valamit elmondani nekik.   Nem mondom, hogy nálunk nincsenek összeveszések, mert igen is vannak, de mindig meg tudjuk oldani a problémáinkat. A család, úgy mint a barátság több emberből áll...

 - Haldoklik a nyár... - De legalább szép... - Igen.. - Hangzottak el a keserédes szavak, amelyek egyszerre koppanva vágtak fejbe engem.  Igen, valóban eljött ez a pillanat, és a szívem szakad bele, hogy vége ennek a csodálatos nyárnak. A szívem szakad bele, hogy el kell válnom azoktól, akik az életemet szempillantás alatt változtatták meg!  De eljön, el fog jönni, és akkor könnyezve, egymás nyakába borulva hajlunk meg a jövő előtt. Átlépünk a jelen útjáról a jövőére, amely egy perc alatt az új jelenünké lesz, és el fogjuk fogadni, mert el is akarjuk.  Én nem akarom akarni. Nem akarok beletörődni, ellen akarok állni! Hiába, úgy sem lehet. Csak abban bízva, hogy nem sodor el bennünket a sors, egymás kezét fogva, remegve elindulunk.  Most örülök, a nyár haldoklik, de még nem halt meg! Még erős, ki tart egy darabig! Hiszen még él! Van idő még, utoljára lehet  a vízben szaladni, igazán a családommal lenni, utoljára felmászhatok a hinta tetejére, még bri...

Sziasztok!  Igen, elérkeztünk augusztus végére, ismét elkezdődik az iskolaidőszak, így hát gondoltam eléggé témába illő lenne erről kitenni egy bejegyzést, főleg, hogy kedvem is van hozzá.  Én az a fajta ember vagyok, aki mindig is szeretett iskolába járni, bár a tavalyi évem zűrös volt, és nagyon leszívta az energiámat. Nyilván nem csináltam zűrös dolgokat, és a bizonyítványomra is büszke vagyok, de az év vége közeledtével egyre szétszórtabb és fáradtabb lettem.  Rengeteg jó történik velem szeptembertől egészen júniusig, de nem csak jó dolgok, hanem kellemetlenek is.  Azt  gondoltam készítek egy pro-kontra listát, ahova fel írom a jó és rossz dolgokat: Pro:  Lesznek új cuccaid: tollak, füzetek, tankönyvek Kontra: Megszabják mit vegyél fel (nem mindenhol) Pro: Ott vannak a barátaid Kontra: Sok a dolgozat Pro: Vannak klassz tanagyagok Kontra: Van, amit semmire nem fogsz használni Pro: Hordhatod az őszi ruháid Kontra: Újra elfáradsz, feltör...

 Sziasztok!  Ma elfogok térni a megszokott formáktól, és témától, de csak egy kicsit.  Nagyon sokat vagyok otthon a szobámban, amikor különféle sorozatokat olvasok, vagy nézek, zenét hallgatok, filmezek.  Mostanság mindenről listát írok, így gondoltam, hogy megosztom veletek a több oldalas lista dal, film, könyv, sorozat kedvenceit. Csak azokat választottam ki, amelyek bennem mozdítottak meg valamit, vagy pedig komoly és jelentőségteljes témákról szólnak.       KÖNYVEK:      Gárdonyi Géza- Egri csillagok Betlen Oszkár- Élet a halál földjén Móra Ferenc- Kincskereső kisködmön Shakespeare- Romeo és Júlia John Green- Csillagainkban a hiba Toby Litt- Halvaboncolás Dacre Stoker- Drakula Zenék: -Paris skies A Gotye- Somebody That I Used To Know Qeen- Somebody To Love USA FOR ARFICA- We Are The World AWS-Hajnali járat Margaret Island- Eső A Notre Dame-i toronyőr- Ima Noisettes- Never Forget You Coolio- Gangsta's Pa...

 Nagyon sokáig olyan valaki bőrébe bújva éltem, aki nem is én vagyok, olyan sokáig, hogy már nem is éreztem igazán azokat az érzéseket, amit régen.  Nem tudtam örülni, sőt még most is nehéz.  Nehezemre esik kimutatni az érzéseimet, közönyös vagyok másokkal szemben, mert nem akarom, hogy lássák rajtam az érzelmeimet.  Úgy érzem egyre jobban sikerül visszanyernem amit el akartam takarni.  Sok problémám van, de tudok örülni a kis dolgoknak is.  Ma ezekről a bizonyos kis dolgokról lesz szó! Az eső és a vihar:  Imádom hallgatni, ahogy kopog az eső az ablakon, vagy a háztetőn. Imádom az illatot, miközben esik. Szeretem, ha fúj a szél.  Akármilyen furán is hangzik, de, mikor vihar van odakinn, mindig szeretem, ha elmegy az áram(persze nem akkor, ha napokig) valamiért, ez olyan megnyugtatóan hat és biztonságérzetet kelt. Jó érzés meggyújtani a  gyertyákat, és nézni, mikor csöppen le a viasz. Csillagok:  Tudom, hogy ez most bor...

Sziasztok! Én egy elég őszinte embernek tartom magam, főleg az utóbbi 2-3 hónapban, amire nagyon büszke is vagyok.  Nyilván vannak kegyes hazugságok, de ezt majd lejjebb kifejteném.  Szóval ma erről is fogunk beszélni... mármint nem rólam, hanem az őszinteségről.  Azt gondolom, attól függetlenül, hogy őszinték vagyunk nem árt megválogatni a szavainkat, mert az sok mindenkinek sértő, vagy bántó lehet. Sokan mondják, hogy az őszinteség egy nagyon korrekt és jó dolog, ezzel én is így vagyok, sőt, voltak, akiket megkérdeztem, hogy:  Mégis  milyen embernek tartanak engem?  Jött a válasz, hogy szerintük őszinte ember vagyok.  Itt jön képbe a kegyes hazugság, amit bizony szinte minden ember, úgymond bevetett már.  Rengetegszer van, hogy nem szeretnénk másokat megbántani egy bizonyos dologgal kapcsolatban. Ilyenkor jönnek a kikerülő válaszok, az enyhe utalások a mi véleményünkkel, vagy gondolatainkkal kapcsolatban. Ha egy barátnőd azt mondj...

Sziasztok! Most a barátságról szeretnék "beszélni".  Számomra nagyon sokat jelentenek a barátok. Fontos, hogy kiben bízhatok meg, kik azok az emberek, akiket úgymond a második családomnak tekinthetek.  Nagyon sok olyan emberben bíztam meg, akiben nem kellett volna, pedig az előtt az életemet is rábíztam volna.  Úgy gondolom, hogy, ha az ember talál egy olyan barátot, akiben igazán megbízhat, akkor igazi kincsre lelt, és sosem szabad elengednie.  Tudatában vagyok annak, milyen érzés, ha az embernek nincsenek barátai.  Amikor viszont rájuk talál, olyan örömekben lesz része, amikről még csak nem is álmodott. Jó érzés, hogy van melletted valaki, akinek mindent elmondhatsz és akivel hülyéskedhettek.  Rengeteg idézet terjeng az interneten a barátságról, rengeteg silány és közhelyes, sőt még csak meg sem közelítik a lényegét.  Úgy terveztem, leírom én mit is gondolok a barátságról, de az egyik könyvemben megtaláltam azt az idézetet, ami nagyjáb...

Valahol, nagyon messze él egy lány, akit úgy hívnak Hanna.  Most az ő történetét szeretném nektek elmesélni, vagy is egy egészen kicsinyke részét.  Hanna mindig is hitt az igaz szerelemben, s már egészen ifjú korában is tapasztalta ezt a különös érzést. Bár később sok csalódás érte, melyek mind nyomot hagytak személyiségében, de ez nem tántorította vissza szívét, hogy nyisson a világ felé.  Kislánykorában mindig is hercegnőkről és arról a bizonyos szőke hercegről álmodozott, na meg persze a mindent elsöprő első csókról.  Teltek múltak az évek, a kislány kamasszá cseperedett. Egy szép napon meglátott valakit az iskolapadból ülve. Egész nap le sem vette róla a szemét. A barátnője Lili biztatására  üzenetet  küldött a fiúnak. Attól a naptól kezdve minden megváltozott. Nap-mint nap beszélgettek és úgy érezték,  talán kezd kialakulni közöttük egy bizonyos kapocs.  Pár hónap elteltével Szilveszter napján a fiú felhívta a lányt telefonon, aki an...