A könyvek és én
Tudod, én világ életemben szerettem olvasni... Szóval én mindig is olvastam... Kicsi korom óta a könyveket bújom...Nem. Tehát volt egy barátnőm, aki... szeretett olvasni.... Neem, még most is szeret. Szóval az egész 2017. szeptemberében kezdődött, amikor is padtársak lettünk. Imádtam, hogy milyen intelligens, és azt a szenvedélyt, ahogyan a könyvekről beszélt. Ettől én is kedvet kaptam az olvasásra. Nem, mintha előtte nem olvastam volna könyvet, csak hát... nem igazán azt olvastam, ami megmozgatott volna bennem valamit. Akkor kezdődött molylepke pályafutásom. És még azt mondják, nem lehetsz az, ami akarsz lenni. Hát igen. Ugorhatnánk? Na várj, mégsem. Örültem, hogy olyan barátra találtam, aki szintén osztja újonnan szerzett mulatságom. Szóval, ettől csak egyre beljebb és beljebb merültem a különféle kis és nagy alakú, színes, minimalista borítójú, új, vagy éppen régi, ütött, kopott, megsárgult, csillogóan fehér, illatos, rettentően vicces, romant...